Szeretem a fejed, amely sötét üres és kopog,
Szeretem a szived, mely naponta csak egyszer dobog.
Szeretlek téged, mint kecske a kést,
Mint marha a kiszáradt vetést.
Szeretem a hajad, mely hosszú és tetves,
Cérnavékony nyakad, mely örökké retkes.
Szeretem a lábad könnyfakasztó szagát,
melytől a görény is feldobja a talpát.
Szeretem az orrod, melytől nem tudsz legelni,
Mert ha meghalsz, külön kell temetni.
Folyik érted könnyem, mint a megáradt patak,
Kérlek az első fára kösd fel magad.
Ha méhecske volnék mézet gyűjtenék eleségül,
Ha marha lennék, hozzád mennék feleségül.
Nevem a béjjeg alatt,
A bélyeg a póstám alatt.
Csókollak százszor,
De nem most, majd máskor.
Csókollak össze vissza,
Ha nem tetszik küld vissza.
Köszönet dójáának..=)..(alias tsokis gholyszi-nak..)